Békesség Istennel                                                                                                                                                   Január 12.                                         

Lukács 2,14: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” (RÚF)

LUKÁCS 2,8-20

Egy esetben Jézus azt mondta, hogy nem azért jött, hogy békességet hozzon a Földre, hanem kardot. Aztán azt prófétálta, hogy akik befogadják Őt, üldöztetést fognak tapasztalni még a saját családjuktól is. (Mt 10,34-36) Hogyan illenek össze ezek a versek?

Az angyalok nem az emberek közötti békességről énekeltek, hanem azon örvendeztek, hogy békesség lesz Isten és ember között. Amikor Jézus megosztottságról és háborúságról prófétált a Máté 10-ben, az emberek közötti kapcsolatokról beszélt.

Az ószövetségi törvényen keresztül Isten szabadon engedte a haragját az ember bűne miatt. (Róm 4,15) Jézus nem a Sátán haragját szenvedte el a kereszten.

Az Atyja haragját szenvedte el. (Ézs 53,10-12; 2Kor 5,21) Az Atya Jézust sújtotta a bűneinkért járó büntetéssel. Ezzel véget ért a háború Isten és ember között. Ez az a békesség, amelyet az angyalok hirdettek.

Annak eredményeként, hogy az emberek elfogadják ezt a békességet Istentől, sokszor egymással is megbékélnek; de ez egy következmény, nem a tényleges békesség, amiről az Ige beszél. Ezek a következmények másodlagosak.

Jézus által ma békességünk van Istennel. (Róm 5,1) Isten nem haragszik ránk. Még csak nem is ingerült. Jézuson keresztül elfogadott bennünket. (Ef 1,6)

Hidd el a jó hírt, miszerint Jézus által vége a háborúnak Isten és mi közöttünk!

Originally posted 2024-01-12 00:00:10.