Az ismertség megvetést szül                                                                                    Február 16.

Lukács 4,24: „Majd így folytatta: Bizony mondom nektek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában.” (RÚF)

LUKÁCS 4,16-30

Ennek a versnek a mai megfelelője: az ismertség megvetést szül. Akik a legjobban ismernek bennünket, több hibánkról tudnak, mint bárki más. Általános szabály, hogy a gyengeségeink a legtöbb embert elvakítják az erősségeinkkel szemben.

Jézus részéről azonban nem voltak hibák vagy kudarcok, amelyek elfogulttá tehették volna ezeket az embereket. A probléma a hiányos megértésükből fakadt. Test szerint jobban ismerték Jézust, mint a legtöbben, de nem látták, hogy Szellemben kicsoda.

Jézus Isten volt teljes hatalmában és fenségében, de testet öltött: minden tekintetben emberré lett. (1Tim 3,16; Zsid 1,3) Ezek az emberek Jézus külső megjelenését nézték, és nem látták meg benne Istent. (1Sám 16,7)

Éppen így mi sem látjuk meg a másokban vagy akár az önmagunkban rejlő lehetőségeket, mert a külső megjelenéssel és a cselekedetekkel foglalkozunk. Ám minden újjászületett emberben ott az új teremtés, aki arra vár, hogy szabadon megnyilvánuljon. (2Kor 5,17) Csak kell valaki, aki hisz benne.

Ma nézz a külsőségek mögé magadban és másokban, és segíts megvalósítani azt, amivé Krisztusban lehetünk!