Elhagyta Júdeát                                                                          Február 8.

János 4,1.3: „Amikor pedig megtudta Jézus, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János… elhagyta Júdeát.” (RÚF)

MÁTÉ 4,12; MÁRK 1,14; JÁNOS 4,1-3

Ez egy érdekes igerész a Bibliában. A felszínen úgy tűnhet, mintha Jézus menekült volna a harc elől. Most, hogy Keresztelő János már nem volt útban (bebörtönözték), elkerülhetetlen volt, hogy a farizeusok támadják Jézust.

Egy dologban biztosak lehetünk: Urunk részéről nem volt félelem. Más esetekben bizonyította, hogy senki sem tehet Vele semmit, ha Ő nem engedi. (Lk 4,29-30; Jn 7,30, 44-46; 8,20. 59; 10,39)

Tehát feltételezhetjük, hogy Jézus azért ment el, mert tudta, hogy ez Isten akarata. Egy másik alkalommal, amikor a féltestvérei igyekeztek rábírni, hogy menjen Jeruzsálembe és szálljon szembe a farizeusokkal, azt mondta nekik, hogy még nincs itt az ideje. (Jn 7,1-6) Egy gyengébb embert megfélemlítetéssel rávettek volna, hogy megmutassa a kiválóságát.

Jézus volt a legönzetlenebb ember, aki valaha a Földön járt. Nem Önmagáért jött a Földre, hanem értünk. Ha megvédte volna magát, soha nem üdvözültünk volna. Egyesek bizonyosan gyengeségnek értelmezték Jézus alázatát, de ez valójában szeretet volt. Nem Önmaga iránt, hanem egy haldokló világ iránt, amelynek Ő volt az egyetlen reménye.