Isten gondolata a nagyságról                                                                              Február 7.

Lukács 3,20: „… börtönbe csukatta Jánost.” (RÚF)

MÁTÉ 4,12; MÁRK 1,14. 17-18; LUKÁCS 3,19-20; JÁNOS 4,1-3

János harminc évig készült egy hat hónapos szolgálatra, amit másfél év börtön követett, mielőtt lefejezték. Sokan nem tartanák igazán sikeresnek az életét, Jézus mégis azt mondta, hogy ő a legnagyobb ember, aki valaha született. (Mt 11,11)

János nagysága nem a saját sikerében rejlett, hanem egy másik ember sikerében. Egy egész nemzet szívét felbuzdította a Messiás iránti várakozásra. Jézus a szolgálata sikerének nagy részét János munkájának köszönhette. János felkészített egy népet, hogy találkozzon Istenével. (Mal 3,1)

Hírességközpontú társadalmunkban nem sok ember akar háttérénekes lenni, vagy bemondó, aki bemutatja a főelőadót. Elfogadtunk egy olyan mentalitást, hogy hacsak nem vagyunk a rivaldafényben, kudarcot vallottunk. Az Úr nem így tekint a dolgokra.

Amikor majd jutalmakat oszt ki a mennyben, megdöbbenve fogjuk látni, hogyan értékeli a nagyságot. Sokan, akik nem kaptak elismerést a Földön, úgy fognak ragyogni az örökkévalóságban, mint a csillagok. Az Úr az alapján fogja megítélni a munkánkat, hogy milyen volt, és nem az alapján, hogy mekkora. (1Kor 3,13)