Alázat a tisztesség előtt                                                                            Február 6.

János 3,30: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” (RÚF)

JÁNOS 3,22-36

Keresztelő János harminc évet töltött azzal, hogy felkészüljön a szolgálatára. Nem élvezte a gyermek- vagy serdülőkor szokásos áldásait. Ehelyett a pusztában élt Istennek elválasztva. (Lk 1,80)

Körülbelül hat hónapig olyan sikereket ért el szolgálatában, mint még soha senki. A pusztában kezdett prédikálni, nem a kereskedelmi központokban. Mégis özönlött hozzá a sokaság. Izrael legbefolyásosabb embere lett, és még a római vezetők szívére is hatott. Minden úgy ment, ahogy akarta.

Aztán bemerítette Jézust, és kihirdette, hogy Ő a rég várt Messiás. (Mt 3,13-17; Jn 1,29) Ettől fogva a tömegek, akik egykor Jánost követték, egyre nagyobb számban kezdték követni Jézust. (Jn 3,26) A saját tanítványai is elhagyták, hogy Jézust kövessék. (Jn 1,36-37) Ez tönkretette volna a legtöbb embert.

Ám amikor erről kérdezték, János így válaszolt: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” Bizonyára ez az egyik tulajdonság, amelyik Keresztelő Jánost a legnagyobb ószövetségi prófétává tette.  (Mt 11,11) „Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok!” – jelentette ki később Jézus. (Mt 23,11; RÚF) János az alázatosság egyik legkiemelkedőbb példája a Bibliában. „A tisztesség előtt alázat van.” (Péld 18,12; KJV)