Létezik igazságos harag                                                                                       Február 2.

János 2,15: „Kötélből korbácsot csinált, és kiűzte mindet a templomból a marhákkal és a juhokkal együtt. A pénzváltók pénzét kiszórta, az asztalokat felborította.” (RÚF)

JÁNOS 2,12-14

Jézus azt az üzenetet hozta el a világnak, hogy „szeresd ellenségeidet”, és úgy mutatta be, hogy egyesek elfelejtették az ilyen eseteket, amikor haragot tanúsított. A harag lehet Isten szerinti érzelem is.

Az Efézus 4,26-ban azt olvassuk, hogy „haragudhattok, de ne vétkezzetek”. Ez arra utal, hogy létezik igazságos harag, ami nem bűn. Ezért mondja nekünk az Ige, hogy gyűlöljük a rosszat. (Zsolt 45,7; 119,104.163; Péld 8,13; Róm 12,9)

Az Efézus 4,26 így folytatja: „a nap ne menjen le haragotokkal.” Ez nem azt jelenti, hogy nyugodtan haragudhatunk napközben, ha az est beálltával megbánjuk. Inkább erről az igazságos haragról van szó. Arról, hogy soha ne hagyjuk nyugodni. Soha ne engedjük megszűnni, hanem maradjunk aktívak az ördög dolgaival szemben.

Az igazságos harag és a test szerinti harag megkülönböztetésének kulcsa az, hogy felismerjük az indítékainkat és a haragunk tárgyát. Az igazságos harag az ördögre irányul, tekintet nélkül önmagunkra. Ha az emberekre haragszunk, az testi (Ef 6,12), és ha a motivációnk öncélú, akkor az rossz.