Isten békessége                                                                                                       Január 31.

Lukács 10,5: „Ha azonban egy házba beléptek, először ezt mondjátok: Békesség ennek a háznak!” (RÚF)

LUKÁCS 10,5

A békesség annak az eredménye, hogy imádság és hálaadás által az Úrra vetjük a gondunkat. Sokan azonban azt kérik Istentől, adjon nekik békességet, hogy a gondjaik megszűnjenek. Ez nem így működik. Hit által az Úrra vetjük a gondjainkat, és akkor jön el Isten békessége. Azok a keresztények, akik nélkülözik Isten békességét, nem adták át a gondjaikat az Úrnak, és nem hagyták Nála. Minden kereszténynek békessége van. Ez a Szellem gyümölcse, amely mindig jelen van újjászületett szellemünkben. A gondok vakká tesznek bennünket Isten békességére. Ha kiiktatjuk a gondokat, áradni fog a békesség.

A testi gondolkodás nem pusztán a halál felé irányul, hanem maga a halál. Hasonlóképpen a szellemi gondolkodás nem pusztán az élet felé irányul, hanem maga az élet és a békesség. Aki azt mondja, hogy szellemi gondolkodású, és mégis a halált tapasztalja, az meg van tévesztve. Ha Isten Igéjének szellemi igazságai uralnának bennünket, akkor csak életet és békességet tapasztalnánk.

Az igazi békesség, amely Istentől származik, egyedül kegyelemből, hit által van. Soha senkit nem fog betölteni Isten békessége, aki a saját erőfeszítésével igyekszik igazzá lenni Isten előtt. Az emberi békesség kizárólag problémák híján élhető meg. Akik csak ezt ismerik, nem túl gyakran és kisebb mértékben tapasztalják. Ám Isten békessége független a körülményektől és végtelenül nagyobb, mint bármely probléma, amellyel valaha is szembesülhetünk. Isten a természetfeletti békességét adta nekünk, hogy élvezzük. Micsoda áldás!