Heródes ostobasága                                                                Január 17.

Máté 2,13: „…mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket.” (RÚF)

MÁTÉ 2,13-15

Heródes már közel negyvenhárom éve uralkodott Júdeában ezeknek az eseményeknek az idejében. Királyi rangja volt, amit a római szenátus adományozott neki Antonius és Octavianus ​​javaslatára. Érdemei közé tartozott a jeruzsálemi templom felépítése. Ez a világ egyik legcsodálatosabb építménye volt. A legtöbben azt hitték volna, hogy Heródes „megcsinálta”, sikeres volt.

A történelem azonban tanúsítja, hogy Heródes rendkívül paranoiás volt. Valójában megölte a feleségét és az egyik fiát, mert attól félt, hogy elveszik tőle a királyságot. Minden hatalma és hírneve sem tudta megszerezni azt a békességet, amit az angyalok hirdettek. (Lk 2,8-14) Paranoiája arra késztette, hogy meggyilkolja az ártatlan gyermekeket Betlehemben. Bizonytalansága nyilvánvaló volt. Mindene megvolt és mégsem volt semmije.

Ezzel szemben a Király, akitől Heródes meg akart szabadulni, alázatosan jött, nem magasztalta magát. Azzal vívta ki mások elismerését, hogy szolgálta, nem pedig elnyomta őket. Jézus királyi pálcája az igazság volt, nem a zsarnokság. Ő meghozta a végső áldozatot: Önmagát áldozta oda az emberek iránti nagy szeretete miatt.

Ma Heródes kizárólag arról híres, hogy ő volt az az ember, aki hiába próbálta megölni a királyok Királyát. Ne feledd, semmit sem ér, ha megnyered az egész világot, de elveszted a saját lelkedet! (Mt 16,26) Szánd a mai napot Isten szolgálatára!