A szeretetnek nincs szüksége tolmácsra Indiában

„Csak fogsz egy Bibliát és elkezdesz Isten szeretetéről beszélni? Ezt senki sem fogja megérteni, mert még soha nem tapasztalták meg Isten szeretetét.”

– Paulraj Joseph, Délnyugat-Ázsia regionális igazgatója

Mit jelent számodra a szeretet? Sokak számára többet jelent egy üzenetnél. Noha könnyű lenne uniformizált megközelítéssel eljuttatni Isten szeretetét a nemzetekhez, figyelembe kell venni az egyes országok sajátos szükségleteit. India sem kivétel.

Sok élet van ott, amit meg lehet érinteni. „India 1,4 milliárd ember országa” – mondja Paulraj. A lakosság jelentős többsége hindu. Ezért a Charis India által elért összes siker ellenére Paulraj továbbra is azon gondolkodott, hogyan érhetik el az embereket. Tudta, hogy több lehetőséget kell találni arra, hogy bemutassák nekik Isten szeretetét.

 

Fénynek lenni

Amikor a Charis csapata rájött, hogy az emberek alapvető szükségleteinek kielégítése lehet az első lépés az elveszettek elérésében, új ötletek formálódtak ki. Három programmal álltak elő. „Indiában sok helyen nincs áram – kezdi magyarázni Paulraj az elsőt. – Elindítottuk a Legyen világosság nevű programot, majd napelemes lámpák készítésébe kezdünk. Találtunk néhány korábbi bibliaiskolást, akik meg tudták oldani a tervezést és a technikai dolgokat… Előadtuk az egész elképzelést, és olyan embereknek beszéltünk a szükségek betöltéséről, akik képesek voltak befektetni. Sokan megvásárolták a lámpákat, de a kedvezményezettek azok voltak, akik nem jutottak áramhoz… Elvittük és felszereltük a lámpákat az emberek otthonában. Így kezdtük kiépíteni velük a kapcsolatot… és azt mondjuk nekik: Jézus megáldott téged.”

Megtanítani az embereket „halászni”, aztán átadni nekik az Igét.

A Charis India második programként a hidropóniát kínálja a törzsekben, a vidéki környezetben, sőt még a városokban élők számára is. „Hidroponikai termékeket adunk el nekik, így egy állandó kapcsolat jön létre, mert vetőmagot, műtrágyát vásárolnak és segítséget kérnek tőlünk. Kiképeztük a Charis néhány hallgatóját, így az embereknek lehetőségük van arra, hogy megtanulják és végezzék ezt a munkát.” Paulraj azt mondja, hogy miután kialakul velük a kapcsolat, megnyílnak és imát kérnek. Van egy család, amelynek a tagjai spenótot termesztenek, az egyik végzős hallgató pedig hetente egyszer meglátogatja őket, hogy imádkozzon értük. „Olyan boldogok!”

 

Megosztani Isten szeretetét a víz segítségével

Paulraj kidolgozott egy harmadik programot is: tiszta vizet juttatni el azokhoz, akiknek nincs. „Az édesvíz és a sósvíz elválasztásának egyetlen módja van – mégpedig az ozmózis folyamata.” Ám még ez is problémákat vetett fel, mert az ehhez szükséges berendezések villamos energiával működnek. Mivel napelemes lámpákat már felszereltek a házakba, az ott szerzett tapasztalataikat a napenergia hasznosítására fordították, amely ellátja az otthonokat a gépek működtetéséhez szükséges árammal.

Paulraj elmagyarázza, hogy miért játszik központi szerepet a Charis India munkájában Isten szeretetének megosztása ilyen formában. „Fontos, hogy bizalmat keltsünk és kapcsolatot teremtsünk. Amikor ezt megtesszük, akkor beszélhetünk az Igéről. Minden alapvető követelményt teljesítettünk. Ezután el lehet vetni az Ige magját, az pedig növekedni kezd.”

Ezt sokan barátságra épülő evangelizációnak nevezik, János apostol viszont szeretetnek nevezte.

„Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal.” 1János 3,18