Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek neki, hogy vége van nyomorúságának, bűne megbocsáttatott. Hiszen kétszeresen sújtotta őt az ÚR keze minden bűnéért. (Ézsaiás 40,2)
Isten hadat üzent bűneink ellen. A háború utolsó mozzanataként Jézusra helyezte minden haragját és dühét, és Őt tette bűnért való áldozatunkká. Jézus a kétszeresét fizette annak, amit mi büntetésként megérdemeltünk. Ezzel véget ért a háború. Isten már nem haragszik ránk. Még rossz hangulata sincs. Nem tulajdonítja nekünk a bűneinket:
Mivel Isten az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítva nekik bűneiket, és ránk bízta a békéltetés igéjét. (2Korinthus 5,19)
Ezért dicsérték az angyalok Istent Jézus születésekor. Nem az emberek közötti békességről énekeltek, hanem Isten és az emberek közöttiről (Lukács 2,14).
Az Ézsaiás 40,2-ben megfogalmazott megállapítás, miszerint Jeruzsálem kétszeresen megfizetett bűneiért, prófétikus, hiszen Jeruzsálem akkoriban nem került fogságba. Nem hiszem, hogy az egész örökkévalóságban bármikor is kétszeresen megfizethetnénk minden bűnünkért. Úgy gondolom, hogy ez prófétikusan azt fejezi ki, hogy Jézus kétszer annyit szenvedett, mint amennyit a bűneink megérdemeltek. Ez egy erőteljes biztosíték arra, hogy a fizetség nagyobb volt a sérelemnél, ezért a bűn többé már nem választ el minket Istentől (Ézsaiás 59,1-2).